TEAMWORK

„TEAMWORK”

ROYAL NETHERLANDS AIR FORCE F-16 SOLO DISPLAY TEAM

Az utóbbi években a nemzetközi repülőnapok szinte állandó résztvevőjének számít egy fekete-fehér csíkos festéssel díszített holland F-16-os, mely rendkívül dinamikus és látványos programjával újra és újra kivívja a szakmai és a laikus közönség elismerését. Mivel Hollandia nem rendelkezik az olasz Frecce Tricolori-hoz, vagy az angol Red Arrows-hoz hasonlítható nagy létszámú bemutató kötelékkel, így ennek a repülőgépnek a feladata, hogy az airshowkon hazájának légierejét képviselje. Ismerkedjünk meg részletesebben a Holland Királyi Légierő „arcával”, mely az idei kecskeméti repülőnap egyik sztárja volt, így produkcióját immár több százezer honfitársunk is megcsodálhatta.

A csapat

Hollandiában már 1979-ben, az F-16-osok rendszerbeállításának első évében tartottak szóló bemutatókat, hogy lássák az adófizetők, milyen új vadászgépek szavatolják az ország légterének biztonságát. Egészen a ’90-es évek elejéig azonban nem volt hivatalosan kijelölt bemutató gép illetve pilóta. 1991-ben aztán átfestettek egy gépet a holland nemzeti színekre, és Reindert "Dagger" Zwaart századost kinevezték a Holland Légierő szóló bemutató pilótájának. Az ezt követő években több pilóta is birtokolta ezt a megtisztelő címet illetve beosztást és a hazai, valamint a nemzetközi repülőnapokon számos díjat és trófeát szereztek.

2001 áprilisában a Volkel légibázison állomásozó 312. század J-016 jelzésű F-16-os repülőgépét jelölték ki a megalakuló új bemutató csapat számára. A Védelmi Minisztérium által biztosított pénzből átfestett, rendkívül látványos repülőgép feladata az volt, hogy a nagy tömegeket vonzó repülőnapokon felkeltse a fiatalok érdeklődését a légierő iránt. A bemutatót repülő pilótából és a gépet kiszolgáló műszakiakból álló „Teamwork” fantázianevű csapat állománya vegyesen a Holland Királyi Légierő (Koninklijke Luchtmacht) 322.-ik és a 323.-ik századokból került ki. Mindkét alakulat az F-16-os korszerűsített változatát üzemelteti jelenleg is. A csapat legelső pilótája Richard "Tomba" Buijs százados volt.

A 2003-2004-es szezonban a Leeuwarden légibázison állomásozó 322. század állományába tartozó Christian van Gestel százados kapott lehetőséget, hogy a nemzetközi légi bemutatókon Hollandiát képviselje. Az idén 32 éves vadászpilóta repülő pályafutását 1992-ben a légcsavaros Pilatus PC-7-es gyakorló-kiképző gépen kezdte, majd pedig az Egyesült Államokban T-37-es és T-38-as típusokon folytatta. 1994 májusa óta repül F-16-oson, mellyel eddig mintegy 1600 órát töltött a levegőben. Ez évi, majdnem 180 óra repült időt jelent a nagysebességű típuson. A repülőnapokon a pilóta állandó hívójele „Orange”.

A gyakorlások valamint áttelepülések során valamint az „éles” bemutatók előtt és után a repülőgép felkészítését négy, őrmesteri rangban álló technikus végzi. Ed Zantvoort és René Kolle a 322.-ik században szolgálnak, míg Marcell van Dellen és Peter Zijlstra a 323.-ik század állományába tartoznak. Ben Datema (322. század) és Tonny Ronda századosok (323. század) a csapat szakmai felkészülését segítik, valamint szervezési és adminisztratív feladatokat látnak el.

A pilóta a bemutatóra felkészített, speciális festésű F-16-ossal repül a bemutatók helyszínére, míg a kiszolgáló személyzet a tartalék alkatrészeket szállító Fokker F-60-as fedélzetén települ át. Ez utóbbi repülőgép az Eindhovenben állomásozó 334. szállítórepülő századba tartozik. Tartalékgépként rendszerint egy kétüléses F-16-os is részt vesz a repülőnapokon, ezt – ha váratlan meghibásodás nem gátolja a bemutatógépet – a statikus soron szokták kiállítani. Említést érdemel még a csapat által használt, a repülőgéphez hasonlóan díszített Ford Transit mikrobusz is, ami nagy feltűnést szokott kelteni a repülőtereken.

A ’90-es évek elején használt felvarrón Diana, a vadászat istennője és a 323. század jelképe a papagáj látható, míg a Leeuwarden bázist jelképező sárkányos jelzést napjainkban hordják a Teamwork csapat tagjai.

A repülőgép

A „Teamwork” által használt J-016 oldalszámú (gyári száma: 6D-172) F-16-ost eredetileg az amerikai General Dynamics cég tervezte de a gyártást már licencben a Fokker Aircraft Industries cég végezte 1989-ben, Hollandiában. A repülőgép 1998-ban a többi holland F-16-ossal együtt átesett a jelentős teljesítmény és képességnövelést, valamint élettartam hosszabbítást eredményező MLU (Mid Live Update) korszerűsítési programon, így a több mint 20 éve gyártott gépek még hosszú ideig rendszerben maradhatnak. A gép új típusjelzése F-16 AM lett, de egyes szakirodalmak F-16 MLU néven is említik. A J-016-os eddig több mint 2000 órát repült.

Az idei évben rendhagyó módon egy másik F-16-ost is használtak néhány bemutatón. Ennek a gépnek a függőleges vezérsíkján a 323. század jelképe, egy papagáj rajza látható, az alakulat fennállásának 60. évfordulójának alkalmából. Ez a gép volt látható a zeltwegi repülőnapon is, valamint tartalékként a kecskeméti repülőnapon is tiszteletét tette.

A bemutató program

A csapat négy különböző bemutató programot dolgozott ki, melyek közül a repülőnapon az aktuális időjárásnak legmegfelelőbbet választják ki. Mindegyik program 8 perces és úgy lettek összeállítva, hogy a közönség számára bemutassák a típus rendkívül jó manőverező képességét. A program során, a szárny törővégein lévő konzolokra szerelt, a Sidewinder rakétára rendkívül hasonlító füstfejlesztő generátor gondoskodik (Smokewinder) a látvány fokozásáról. Néhány repülőnapon még infracsapdák kilövésével is tarkították a bemutatót.

A teljes, úgynevezett „jó idős” programot minimum 5 km-es látótávolság és 7000 láb (kb. 2100 m) felhőalapnál tudja lerepülni a pilóta. Az utánégetővel felszálló gép meredek emelkedés és kifordulás után rögtön egy 9 g-s fordulóval mutatja meg, hogy mennyire szűk körön képes megfordulni. Ezután egy háton kinyomás következik (negatív 3 g-s terheléssel) majd pedig 3 teljes fordulatos orsó. Az ebből kivezetett bukfenc alsó ágán egy gyors forduló következik majd pedig újabb meredek emelkedés után a híres „tower”. A MiG-29-estől eltérően azonban a „tower” tetején nem „visszacsúszik” a gép, hanem leborít, valószínűleg a „fly by wire” irányítási rendszer korlátozásai miatt. A látványos manőver csúcsáról egy képzeletbeli gúla palástján, spirált rajzolva süllyed a gép pár száz méter magasságig. Amennyiben az adott repülőnap szervezői engedélyezik, a pilóta ekkor lövi ki az infracsapdákat. Az ezt követő negyedelt orsó után a gép kieresztett futókkal behelyezkedik leszálláshoz. A kerekek földet érése után azonban nem a kigurulás következik, hanem a gép bődületes hangorkán kíséretében utánégetővel egy „touch and go”-t hajt végre, majd újabb 90 fokos emelkedés és újabb „tower” a közönséggel szemben. Az ezt követő alacsony sebességgel végrehajtott, nagy állásszögű áthúzás végén ismét dinamikus gyorsulást mutat be az utánégetővel nem spóroló pilóta, hogy lendületet gyűjtsön a nagy sebességű áthúzáshoz. A program végén egy spirállal és szárnybillegtetéssel búcsúzik a közönségtől a Fighting Falcon. Külön látványosság a holland nemzeti színekre festett fékernyő, melyet szinte mindig használ leszállás után a pilóta.

A második számú program gyakorlatilag teljesen megegyezik az ún. „jó idős programmal” csak a függőleges figurák csúcspontja van alacsonyabban, ezt 1000 méteres felhőalap esetén használják. Amennyiben a felhőalap még alacsonyabban van, elmaradnak a meredek emelkedések és a bukfencek, valamint változik a többi manőver sorrendje (3-as és 4-es program).

Az esztétikus festésű repülőgép bemutatóját rendkívül látványossá teszi a szárnyvégi füstölők használata, valamint a gyakran alkalmazott utánégető. Az inkább a laikus nézőközönség számára show jelleggel összeállított program azonban számos nehéz elemet is tartalmaz (például háton kinyomás, nagy állásszögű áthúzás minimális sebességgel).

A céltudatosan létrehozott bemutatócsapat és a profi menedzselés mutatja, hogy a holland katonai vezetők felismerték, milyen hatalmas marketing lehetőségeket rejt akár csak egy darab repülőgép(!), folyamatos jelenléte is az alkalmanként többszázezer nézőt vonzó nemzetközi repülőnapokon és haditechnikai bemutatókon. Az állandóan viselt különleges festés engedélyezése és a pilóta rendelkezésére álló megfelelő gyakorlási lehetőség (az évi átlag 180 óra repült idő felett…) mind a sikeres szereplést segíti elő. A Holland Királyi Légierőben szolgáló pilóták és műszakiak felkészültségét is reprezentáló „Teamwork” mind a hazai mind a külföldi airshowkon ismertséget és elismertséget vívott ki magának, méltán képviselve hazáját.

Eme csodálatos teljesítmény értékelésekor egy nagyon fontos tényező mellett azonban nem szabad elmenni. A „Teamwork” hátterében a megfelelően finanszírozott és több mint száz, hadra fogható F-16-ossal rendelkező Holland Királyi Légierő áll. Ezzel szemben a szóló repülés terén szintén nagy hagyományokkal rendelkező, évről-évre a hollandokéhoz hasonlítható komoly nemzetközi sikereket arató maroknyi magyar katonai pilóta és műszaki mögött a módszeresen lezüllesztett, utolsó tartalékait is felélő, esetenként csupán 3-4 (!!!) üzemképes MiG-29-essel rendelkező Magyar Légierő „rogyadozik”.

Ajánlom ezt a cikket a döntéshozó politikusok és katonai vezetők figyelmébe. Akár még tanulni is lehetne belőle…

A cikk elkészítéséhez nyújtott segítségéért ez úton mondok köszönetet René Kolle-nek és Howard J. Curtis-nek.