Savoia – Marchetti S.55

A II. Világháborút megelőző időszakban a Savoia-Marchetti repülőgépgyár által épített repülőgépek rendkívül esztétikusak és technikailag korszerűek voltak. Ezek közül is kiemelkedik azonban az S.55-ös repülő csónak, amely aerodinamikailag letisztult vonalaival és folyamatosan fejlesztett motorjaival a kor egyik legkiválóbb repülőgépévé vált,. Kategóriájában mind a mai napig az egyik legismertebb és számos napjainkban is fennálló rekorderedménnyel rendelkezik.

Balbo így írt erről a csodálatos repülőgépről:

„ Modern irányú érdeklődésünk az oka, hogy ma már sokkal több szépséget és bájt tudunk felfedezni egy gépben, mint egy görög szoborban. Elegendő egyetlen pillantást vetni az S.55-re, akár a levegőben kering, mint fehér kócsag, kiterjesztett szárnyakkal, könnyedén, szinte átlátszón, a nap csókjában, akár a víz szintén ring kettős úszótestén, mint vízimadár, amely éppen most szállt le hosszú útja után s még félig a levegőben lebeg a repülés remegésében. A szó klasszikus értelmében nincs szebb valami mint ennek a gépnek a profilja…”

Szerkezeti felépítése

Az S.55-ös külső megjelenésében nem volt hagyományosnak mondható. Két úszótestből, melyekben az utasférőhelyeket alakították ki, az azokat összekötő és a pilótafülkét magába foglaló középső szekcióból, valamint a rácsszerkezetű, osztott vezérsíkban végződő farokrészből álló konstrukció sok tekintetben megelőzte korát. Két egymás mögé épített motor hajtotta melyet a pilótafülke fölötti konzolra erősítettek. A pilótafülke kezdetben nyitott volt, később alakították zártra. Az üzemanyagot a két úszótestbe ágyazva, 14 különböző tartályban helyezték el, melyek közül 6 darab 630 literes, 8 darab pedig 205 literes volt. A törzs középső része fölött elhelyezkedő motorokhoz olyan üzemanyag rendszer továbbította a repülőbenzint amely biztosította a tartályok egyenletes ürülését, elősegítve ezáltal a stabilitást. Az optimális teljesítmény elérése érdekében a gépet felszerelték légcsavar fordulatszám csökkentővel.

Hadi alkalmazás esetén a hidroplán bevethető volt torpedó és bombavetőként, ez esetben 4 darab 7,7 mm-es géppuskával és 1 darab torpedóval vagy 2000 kg bombával szerelhették fel.

Annak ellenére, hogy ez a felépítés nem volt elterjedt az S.55-ös sikeres repülőgép konstrukció volt, melyet a vele végrehajtott rekordrepülések és hosszú távú óceánrepülések is bizonyítanak.

Avionikai felszereltség

A repülőgép az óceánrepülések miatt korszerű navigációs és kommunikációs berendezésekkel volt ellátva, melyeket a pilótafülkében és az úszótestekben kialakított szerelékfalakon helyeztek el. A fontosabb műszereket többszörözték és különös figyelmet fordítottak a szigetelésre. A műszerek számlapjai fluoreszkáló anyaggal voltak bevonva, így éjszaka is láthatóak voltak.

Bár az óceánrepülést kötelékben hajtották végre, nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy minden egyes repülőgép az asztronómiai navigáláshoz szükséges eszközökkel is rendelkezzen, önálló egységként is funkcionálni tudjon. Erre vészhelyzet esetén volt szükség.

A hosszú távú repülés miatt korszerű, nagy teljesítményű rádióállomásokkal szerelték fel az S.55-ösöket. A rádió hosszú és rövid hullámú működésre volt alkalmas. Hármas antennarendszert építettek ki a szárny és a vezérsíkok között, az úszótestek alatt, valamint a szárnyak felett.

Minden egyes gép ezen felül rendelkezett ún. Donath-lámpákkal a Morze-jelek adásához, valamint az éjszakai leszállást segítő röppentyűkkel, amelyek kilövés után ejtőernyőn aláereszkedve világították meg a vízfelületet.

A repülőgépek törzse alumínium színű volt, az úszótestek alsó felülete a vízvonalig matt fekete, a vezérsíkok külső felülete pedig az olasz trikolór színeivel volt díszítve.

© Temesvári Péter 2002